AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

Tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre, és különösen annak 130s cikk (1) bekezdésére,

Tekintettel a Bizottság javaslatára ^([1]),

Tekintettel a Gazdasági és a Szociális Bizottság véleményére ^([2]),

A Szerződés 189c cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően ^([3]),

(1)      Mivel a Tanács 1982. június 24-i 82/501/EGK irányelve az egyes ipari tevékenységek súlyos baleseti veszélyéről ^([4]) olyan súlyos balesetek megelőzésével foglalkozik, amelyek bizonyos ipari tevékenységekből eredhetnek, valamint azok következményeinek a korlátozásával az emberre és a környezetre;

(2)      Mivel a Közösség környezetvédelmi politikájának a céljai és elvei, amint azt a Szerződés 130r cikk (1) és (2) bekezdése meghatározza, és az Európai Közösségnek a környezetről szóló cselekvési programjai ^([5]) részletezi, különösen a természet minőségének a megőrzése és megóvása, az emberi egészség védelme, megelőző intézkedéssel;

(3)      Mivel a Tanács és a tagállamok kormányai, amikor a Tanács keretében találkoztak, a Környezetvédelemre ^([6]) vonatkozó negyedik Cselekvési Programra vonatkozóan hozott határozataikban rámutattak, hogy hatékonyabban kell végrehajtani a 82/501/EGK irányelvet, és az irányelv felülvizsgálatát kérték azzal, hogy – ha szükséges – a tárgykörét bővíteni kell, és fokozni szükséges az információcserét a tárgyban a tagállamok között; ugyanakkor az ötödik Cselekvési Program, amelynek az általános megközelítését a Tanács és a tagállamok kormányainak a képviselői a Tanács keretében tartott ülésen jóváhagyták az 1993. február 1-jei határozatukban ^([7]), szintén sürgeti a kockázatok és a balesetek jobb kezelését;

(4)      Mivel a Bhopalban és a Mexico City-ben bekövetkezett balesetek tükrében, amely igazolta azt a veszélyt, amely akkor áll fenn, ha veszélyes telephelyek és lakóépületek egymáshoz közel vannak, a Tanács 1989. október 16-i határozatában kérte a Bizottságot, hogy a 82/501/EGK irányelvbe vegyen fel rendelkezéseket a településrendezés ellenőrzésére, amikor új létesítményeket engedélyeznek, és amikor városfejlesztést hajtanak végre meglévő létesítmények körül;

(5)      Mivel a Tanács említett határozata felhívta a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve haladjon a jobb kölcsönös megértés és a biztonságra vonatkozó országos elvek és gyakorlat összehangolása felé a biztonsági jelentések tekintetében;

(6)      Mivel kívánatos, hogy közös alapba gyűjtsék össze a súlyos baleseti veszélyek szabályozására alkalmazott különböző eljárásokkal szerzett tapasztalatokat; ugyanakkor a Bizottságnak és a tagállamoknak ki kell alakítaniuk kapcsolataikat az érintett nemzetközi testületekkel, és olyan intézkedésekre kell törekedniük, amelyek egyenértékűek az ebben az irányelvben foglaltakkal, harmadik országokban való felhasználásra;

(7)      Mivel az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának Ipari Balesetek Országhatárokon Túlterjedő Hatásairól szóló Egyezménye intézkedéseket tartalmaz az országhatárokon túlterjedő hatások előidézésére képes ipari balesetek megelőzésére, azokra való felkészülésre és tennivalókra azok bekövetkezése esetén, valamint a nemzetközi együttműködésre ezen a téren;

(8)      Mivel a 82/501/EGK irányelv az első lépcsőt jelenti az összehangolási folyamatban; ugyanakkor az említett irányelvet felül kell vizsgálni, és ki kell egészíteni, hogy magas szintű védelmet biztosítson az egész Közösségben következetes és hatékony módon; és mivel a jelenlegi összehangolás olyan intézkedésekre korlátozódik, amelyek szükségesek hatékonyabb rendszer bevezetéséhez a kiterjedt hatással járó súlyos balesetek megelőzésére és azok következményeinek a korlátozására;

(9)      Mivel a súlyos baleseteknek országhatárokon túlmenő következményei lehetnek; és mivel a balesetek ökológiai és gazdasági költségeit nem csak az érintett üzem viseli, hanem az érintett tagállamok is; és ezért szükség van olyan intézkedésekre, amelyek magas szintű védelmet biztosítanak az egész Közösségben;

(10)    Mivel ennek az irányelvnek a rendelkezéseit úgy kell alkalmazni, hogy a Közösségnek a foglalkozás-egészségügyre és a munkabiztonságra vonatkozó rendelkezéseit ne sértse;

(11)    Mivel olyan jegyzék használata, amely meghatároz bizonyos veszélyességű létesítményeket, ugyanakkor másokat kizár, nem megfelelő gyakorlat, és súlyos balesetek potenciális forrását képezheti a rendelkezések mellőzésével; és a 82/501/EGK irányelvet meg kell változtatni, hogy a rendelkezései alkalmazhatók legyenek minden olyan üzemre, ahol veszélyes anyagok vannak jelen elegendően nagy mennyiségben ahhoz, hogy súlyos baleseti veszélyt jelentsenek;

(12)    Mivel a Szerződésre való tekintettel, és a Közösség vonatkozó jogszabályaival összhangban a tagállamok megfelelő intézkedéseket tehetnek vagy fogadhatnak el szállítással kapcsolatos tevékenységekre kikötőkben, rakpartokon és rendező-pályaudvarokon – amelyek ebből az irányelvből ki vannak zárva –, hogy olyan biztonsági szintet nyújtsanak, amely egyenértékű azzal, amelyet ez az irányelv meghatároz;

(13)    Mivel a veszélyes anyagok szállítása csővezetéken szintén magában hordozza a súlyos balesetek lehetőségét; és a Bizottságnak a Közösségen belül az ilyen tevékenységek szabályozására meglévő mechanizmusokra, valamint az ilyen balesetek előfordulásának gyakoriságára vonatkozó adatok összegyűjtése és értékelése után el kell készítenie egy közleményt, amely meghatározza az esetet, és a legmegfelelőbb eszközt az intézkedésre ezen a területen, szükség esetén;

(14)    Mivel a Szerződésre való tekintettel, és a Közösség vonatkozó jogszabályaival összhangban a tagállamok megfelelő intézkedéseket tehetnek vagy fogadhatnak el hulladéklerakó helyekre, amelyek nem tartoznak ennek az irányelvnek a hatálya alá;

(15)    Mivel a Közösségben bejelentett súlyos balesetek elemzése azt mutatja, hogy az ilyen balesetek legnagyobb része vezetési és/vagy szervezési hiányosságok eredménye; és ezért szükség van a Közösség szintjén alapelvek lefektetésére az irányítási rendszerekre vonatkozóan, amelyeknek alkalmasaknak kell lenniük a súlyos balesetek veszélyének a megelőzésére és szabályozására, valamint azok következményeinek a korlátozására;

(16)    Mivel az illetékes hatóságok által végzett üzemi ellenőrzések eltérő végrehajtása eltérő védelmi színvonalat eredményezhet; és szükség van a Közösség szintjén azoknak a lényeges követelményeknek a megállapítására, amelyeknek megfelelően kell végezniük a tagállamoknak az ellenőrzéseket;

(17)    Mivel annak bizonyítására, hogy minden szükséges intézkedést megtettek a súlyos balesetek megelőzésére, valamint a váratlan eseményekre tervek készítésére és a bekövetkezés esetére intézkedések kidolgozására; olyan üzemek esetében, ahol veszélyes anyagok vannak jelen jelentős mennyiségben, az üzemeltetőnek az illetékes hatóság részére tájékoztatást kell adnia biztonsági jelentés formájában, amely tartalmazza az üzem részletes adatait, a jelenlévő veszélyes anyagokat, a létesítményeket vagy tárolóeszközöket ill. tároló-létesítményeket, a lehetséges súlyos baleseteket és a rendelkezésre álló irányítási rendszereket, annak érdekében, hogy megelőzzék és csökkentsék a súlyos balesetek kockázatát, és megtehessék a szükséges lépéseket az ilyen balesetek következményeinek a korlátozására;

(18)    Mivel a dominóhatás kockázatának a csökkentése érdekében olyan esetekben, ahol az üzemek olyan módon, vagy egymáshoz olyan közel vannak elhelyezve, hogy nő a súlyos balesetek valószínűsége és lehetősége, vagy súlyosbodhatnak a következmények, gondoskodni kell a megfelelő információcseréről és együttműködésről;

(19)    Mivel a környezettel kapcsolatos információhoz való hozzáférés elősegítése érdekében a lakosságnak hozzá kell férnie az üzemeltetők által készített jelentésekhez, és a súlyos balesetek által veszélyeztetett személyek részére kellő tájékoztatást kell adni a helyes cselekvésre vonatkozóan az adott esetben;

(20)    Mivel a veszélyhelyzetben való intézkedéshez olyan üzemek esetében, ahol veszélyes anyag van jelen jelentős mennyiségben, szükség van külső és belső védelmi tervek kidolgozására, és rendszerek létrehozására az ilyen tervek kipróbálására és szükség esetén módosítására, valamint annak biztosítására, hogy ezeket a terveket végrehajtják súlyos baleset bekövetkezése vagy annak valószínűsége esetén;

(21)    Mivel egy üzem személyzetével egyeztetni kell a belső védelmi tervet, és a lakossággal egyeztetni szükséges a külső védelmi tervet;

(22)    Mivel annak érdekében, hogy nagyobb védelmet lehessen nyújtani a lakóterületeknek, a lényegében közhasználatú területeknek, és a védett ill. sérülékeny élőhelyeknek, szükség van településrendezési és/vagy más idevágó politika alkalmazására a tagállamokban, hogy hosszú távon vegyék figyelembe annak a szükségességét, hogy megfelelő távolságot tartsanak ezen területek és azon üzemek között, ahol ilyen veszélyek fennállnak; és ahol a meglévő üzemek érintve vannak, ott kiegészítő műszaki intézkedéseket vegyenek tekintetbe úgy, hogy a személyek veszélyeztetettsége ne növekedjék;

(23)    Mivel annak érdekében, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek, ha súlyos baleset előfordul, az üzemeltetőnek haladéktalanul tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot, és részére meg kell adnia azokat az adatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy felmérjék a baleset hatásait;

(24)    Mivel az információcsere megvalósítása és hasonló jellegű balesetek elkerülése érdekében a jövőben a tagállamoknak tájékoztatást kell adniuk a Bizottság részére a területükön bekövetkezett súlyos balesetekről úgy, hogy a Bizottság elemezhesse a felmerült veszélyeket, és rendszert működtethessen az olyan információ megosztására, amely elsősorban a súlyos balestekre és az azokból levont tanulságokra vonatkozik; és ennek az információnak ki kell terjednie azokra a ‘majdnem-balesetekre’, amelyeket a tagállamok műszakilag különösen fontosnak ítélnek meg a súlyos balesetek megelőzése és a következményeik korlátozása céljából,

 

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

 

1. cikk

Cél

Ennek az irányelvnek a célja a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos ipari balesetek megelőzése és azok következményeinek korlátozása az emberre és a környezetre, azzal a céllal, hogy a Közösség teljes területén következetes és hatékony módon biztosítsák a magas szintű védelmet.

 

2. cikk

Joghatály

1.      Ez az irányelv azokra az üzemekre alkalmazandó, ahol a veszélyes anyagok az 1. Melléklet 1. és 2. rész 2. oszlopában felsorolt mennyiségben vagy annál nagyobb mennyiségben vannak jelen, kivéve a 9., 11., és 13. cikkeket, amelyek olyan üzemekre alkalmazandók, ahol a veszélyes anyagok az 1. Melléklet 1. és 2. rész 3. oszlopában felsorolt mennyiségben vagy annál nagyobb mennyiségben vannak jelen.

Az irányelv szempontjából a ‘veszélyes anyagok jelenléte’ az ilyen anyagok tényleges vagy várható jelenlétét jelenti az üzemben, vagy olyan anyagok jelenlétét, amelyekről feltételezhető, hogy akkor keletkezhetnek, ha vegyipari technológiai folyamat irányíthatatlanná válik, olyan mennyiségben, amely az 1. Melléklet 1. és 2. részében meghatározott küszöbértékekkel egyenlő, vagy azokat meghaladja.

2.      A jelen irányelv rendelkezéseit úgy kell alkalmazni, hogy ne sértse a Közösségnek a munkahelyi környezetre vonatkozó rendelkezéseit, és különösen a Tanács 1989. június 12-i 89/391/EGK irányelvét a biztonság és a dolgozók munkahelyi egészségvédelme javításának elősegítését szolgáló intézkedésekről. ^([8])

 

3. cikk

Meghatározások

A jelen irányelv szempontjából:

1.     ‘üzem’ az üzemeltető irányítása alatt álló teljes terület, ahol veszélyes anyagok vannak jelen egy vagy több létesítményben, beleértve a közös vagy kapcsolódó infrastruktúrákat vagy tevékenységeket;

2.     ‘létesítmény’ az üzemen belüli olyan műszaki egység, amelyben veszélyes anyagokat állítanak elő, használnak, kezelnek vagy tárolnak. Magában foglal minden olyan felszerelést, szerkezetet, csővezetéket, gépi berendezést, szerszámot, iparvágányt, kikötőt, a létesítményt szolgáló rakpartot, kikötőgátat, raktárt vagy hasonló – úszó vagy egyéb – felépítményt, amely a létesítmény működéséhez szükséges;

3.     ‘üzemeltető’ bármely természetes vagy jogi személy, aki üzemet vagy létesítményt üzemeltet vagy tart fenn, vagy – ha az ország törvényei ezt megadták – döntő gazdasági hatalma van az üzem vagy létesítmény műszaki üzemeltetésében;

4.     ‘veszélyes anyag’ minden olyan anyag, keverék vagy készítmény, amelyet az 1. Melléklet 1. része felsorol, vagy amely teljesíti az 1. Melléklet 2. részében meghatározott kritériumokat, és nyersanyagként, késztermékként, melléktermékként, maradványként vagy intermedierként van jelen, beleértve azokat az anyagokat is, amelyekről észszerűen feltételezhető, hogy baleset esetén keletkezhetnek;

5.     ‘súlyos baleset’ olyan mértékű veszélyes anyag kibocsátásával, tűzzel vagy robbanással járó rendkívüli esemény, amely a jelen irányelv hatálya alá tartozó üzem üzemelése során befolyásolhatatlan folyamatként megy végbe, és amely az üzemen belül, azon kívül közvetlenül vagy lassan hatóan súlyosan veszélyezteti vagy károsítja az emberi egészséget, illetve a környezetet;

6.     ‘veszély’ valamely veszélyes anyag természetes tulajdonsága vagy olyan körülmény, amely káros hatással lehet az emberi egészségre vagy a környezetre;

7.     ‘kockázat’ egy adott időtartamon belül vagy meghatározott körülmények között bekövetkező meghatározott hatás valószínűsége;

8.     ‘tárolás’ veszélyes anyagok jelenléte raktározás, megőrzés vagy készletezés céljából.

 

4. cikk

Kizárások

Ez az irányelv nem vonatkozik a következőkre:

(a)      katonai üzemekre, létesítményekre vagy tárolókra;

(b)      ionizáló sugárzás által okozott veszélyekre;

(c)      veszélyes anyagok szállítására és közbenső átmeneti tárolására közúti, vasúti, belső vízi úti, tengeri vagy légi szállítás esetén, a jelen irányelv hatálya alá tartozó üzemeken kívül, beleértve a berakodást, a kirakodást, és a szállítást más szállítóeszközre és szállítóeszközről kikötőkben, rakpartokon vagy rendező-pályaudvarokon;

(d)      veszélyes anyagok szállítására csővezetéken, beleértve a szivattyúállomásokat, a jelen irányelv hatálya alá tartozó üzemeken kívül;

(e)      kitermelő iparágak tevékenységére, mélyművelésű és külszíni bányákban lévő ásványi anyagok feltárásával és kitermelésével vagy fúrással kapcsolatban;

(f)       hulladéklerakókra.

 

5. cikk

Az üzemeltető általános kötelességei

1.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltető köteles legyen megtenni minden szükséges intézkedést a súlyos balesetek megelőzésére és azok következményeinek a korlátozására az emberre és a környezetre nézve.

2.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltető a 16. cikkben hivatkozott illetékes hatóság részére – a továbbiakban: ‘illetékes hatóság’ – bármikor, de különösen a 18. cikkben hivatkozott hatósági ellenőrzések és szemlék céljából köteles legyen bizonyítani, hogy megtette mindazokat a szükséges intézkedéseket, amelyeket a jelen irányelv előír.

 

6. cikk

Értesítési kötelezettség

1.      A tagállamok írják elő az üzemeltető számára, hogy az illetékes hatóság részére értesítést küldjön, a következő határidőkkel:

-           új üzem esetén elfogadható idővel az építés vagy üzemeltetés megkezdése előtt,

-           működő üzemek esetén egy éven belül a 24. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számítva.

2.      Az 1. bekezdésben meghatározott értesítésnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

(a)      az üzemeltető neve vagy cégneve, és az érintett üzem teljes címe;

(b)      az üzemeltető bejegyzett telephelye, a teljes címével együtt;

(c)      az üzemért felelős személy neve vagy beosztása, ha az (a)-tól különbözik;

(d)      elégséges tájékoztatás a veszélyes anyagok azonosítására vagy az érintett anyagok kategóriájára;

(e)      veszélyes anyag vagy az érintett anyagok mennyisége és halmazállapota;

(f)       a létesítmény vagy tárolóeszköz tevékenysége vagy tervezett tevékenysége;

(g)      az üzem közvetlen környezete (azok az elemek, amelyek súlyos balesetet okozhatnak, vagy annak a következményeit súlyosbíthatják).

3.      Olyan meglévő üzemek esetében, amelyekre az üzemeltető a 2. bekezdésben meghatározott minden tájékoztatást már megadott az illetékes hatóságoknak az ország törvényei értelmében a jelen irányelv hatálybalépésének időpontjában, az 1. bekezdésben meghatározott értesítésre nincs szükség.

4.      Abban az esetben, ha:

-           a jelenlévő veszélyes anyagok mennyiségében jelentős növekedés vagy fizikai állapotában jelentős változás következik be az üzemeltető által a 2. bekezdés értelmében megküldött értesítéshez képest, vagy az ilyen anyagokat felhasználó folyamat megváltozik, vagy

-           a létesítményt tartósan bezárják,

akkor az üzemeltetőnek haladéktalanul tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot a helyzet megváltozásáról.

7. cikk

A súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó irányelvek

1.      A tagállamok írják elő az üzemeltetőt számára, hogy olyan dokumentumot dolgozzon ki, amely meghatározza a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó irányelveit, és gondoskodjék ezeknek az irányelveknek a megfelelő végrehajtásáról. A súlyos balesetek megelőzésére kidolgozott üzemeltetői irányelvek olyanok legyenek, hogy megfelelő eszközökkel, szervezetekkel és irányítási rendszerekkel garantálják az ember és a környezet magas szintű védelmét.

2.      A dokumentumban figyelembe kell venni a 3. Mellékletben foglalt elveket, és a dokumentumot az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani, többek között azzal a céllal, hogy az 5. cikk (2) bekezdése és a 18. cikk megvalósuljon.

3.      Ez a cikk nem vonatkozik a 9. cikkben meghatározott üzemekre.

 

8. cikk

Dominóhatás

1.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóság – az üzemeltetőtől a 6. és 9. cikk értelmében kapott tájékoztatás felhasználásával – meghatározza azokat az üzemeket vagy üzemcsoportokat, ahol a súlyos balesetek valószínűségét és lehetőségét vagy következményeit növeli az ilyen üzemek elhelyezkedése és közelsége, valamint az ott jelenlévő veszélyes anyagok.

2.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az így meghatározott üzemek esetében:

(a)      megfelelő információcseréről gondoskodnak megfelelő módon, hogy ezek az üzemek figyelembe vehessék a súlyos balesetek teljes veszélyének a jellegét és mértékét a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó irányelveikben, biztonsági irányítási rendszereikben, biztonsági jelentésükben és a belső védelmi terveikben;

(b)      gondoskodnak az együttműködésről a lakosság és az illetékes hatóság tájékoztatásában a külső védelmi tervek elkészítéséhez.

 

9. cikk

Biztonsági jelentés

1.      A tagállamok írják elő az üzemeltető számára, hogy biztonsági jelentést készítsen a következő célokból:

(a)      annak bizonyítására, hogy a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó irányelveket és azok végrehajtására szolgáló biztonsági irányítás rendszert életbe léptette a 3. Mellékletben megadott tájékoztatás szerint;

(b)      annak bizonyítására, hogy meghatározta a súlyos baleseti veszélyeket, és megtette a szükséges intézkedéseket az ilyen balesetek megelőzésére, valamint azok következményeinek a korlátozására az emberre és a környezetre nézve;

(c)      annak bizonyítására, hogy megfelelő biztonságot és megbízhatóságot valósított meg az üzemeltetéssel kapcsolatos bármely olyan létesítmény, tárolóeszköz, felszerelés és a kiszolgáló infrastruktúra tervezésének, építésének, üzemeltetésének és karbantartásának a folyamatában, amelyek az üzemen belül a súlyos balesetek veszélyével összefüggnek;

(d)      annak bizonyítására, hogy belső védelmi terv készült, továbbá adatok szolgáltatására külső védelmi tervek kidolgozásához, hogy meg lehessen tenni a szükséges intézkedéseket súlyos baleset bekövetkezése esetén.

(e)      elegendő információ szolgáltatására az illetékes hatóságok részére, hogy dönthessenek a meglévő üzemek körzetében új tevékenységek vagy fejlesztések elhelyezésére vonatkozóan.

2.      A biztonsági jelentésnek legalább a 2. Mellékletben felsorolt adatokat és tájékoztatást kell tartalmaznia. Tartalmaznia kell továbbá az üzemben jelen lévő veszélyes anyagok naprakész leltárát.

A biztonsági jelentések, vagy részjelentések, vagy más, jogszabályban előírt, ezzel egyenértékű egyéb jelentések összevonhatók egyetlen biztonsági jelentéssé a jelen cikk céljaira, ahol az ilyen formátum elejét veszi az információ felesleges ismétlésének, és annak, hogy az üzemeltető vagy az illetékes hatóság ismételten ugyanazt a munkát végezze, azzal a feltétellel, hogy a jelen cikkben foglalt minden követelmény teljesül.

3.      Az 1. bekezdésben meghatározott biztonsági jelentést az illetékes hatóság részére a következő határidők figyelembevételével kell megküldeni:

-           új üzemek esetében elfogadható idővel az építés vagy üzemeltetés megkezdése előtt;

-           meglévő üzemek esetében, amelyek előzőleg nem tartoztak a 82/501/EGK irányelv hatálya alá, három évvel a 24. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követően;

-           más üzemek esetében két évvel a 24. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követően;

-           az 5. bekezdésben előírt időszakos felülvizsgálatok esetén késedelem nélkül.

4.      Mielőtt az üzemeltető megkezdi az építést vagy üzemeltetést, vagy a 3. bekezdés második, harmadik, és negyedik francia bekezdéseiben meghatározott esetekben az illetékes hatóságnak a jelentés kézhezvételét követően észszerű időn belül:

-           közölnie kell az üzemeltetővel a biztonsági jelentés vizsgálatának eredményeit, szükség esetén további információ megkérése után, vagy

-           meg kell tiltania az érintett üzem használatbavételét, vagy további használatát a 17. cikkben foglalt jogkörrel és eljárásokkal összhangban.

5.      A biztonsági jelentést rendszeresen felül kell vizsgálni, és szükség esetén naprakésszé kell tenni:

-           legalább ötévenként,

-           bármikor az üzemeltető kezdeményezésére vagy az illetékes hatóság kérésére, ha új tények indokolják, vagy azért, hogy figyelembe vegyék a biztonsági kérdésekre vonatkozó új ismetereket, amelyek például a balesetek elemzéséből, vagy amennyire lehetséges a ‘majdnem-balesetekből’ adódnak, továbbá a veszélyértékelési ismeretek fejlődését.

6.(a)  Ahol az illetékes hatóság részére kielégítően bizonyítják, hogy bizonyos anyagok az üzemben vagy annak bármely részében olyan állapotban vannak jelen, hogy nem képesek súlyos baleset veszélyének az előidézésére, akkor a tagállam a (b) bekezdésben meghatározott kritériumoknak megfelelően a biztonsági jelentésben megkövetelt tájékoztatást azokra a tételekre korlátozhatja, amelyek összefüggésben vannak a súlyos balesetek fennmaradó veszélyének megelőzésével, valamint azok következményeinek a korlátozásával az emberre és a környezetre nézve.

(b)    Mielőtt ezt az irányelvet alkalmazzák, a Bizottságnak – a 82/501/EGK irányelv 16. cikkben lefektetett eljárással összhangban eljárva – egységes kritériumokat kell meghatároznia az illetékes hatóságnak ahhoz a döntéséhez, hogy valamely üzem olyan állapotban van, hogy nem képes súlyos baleset veszélyének az előidézésére az (a) bekezdés értelmezése szerint. Az (a) bekezdés nem alkalmazható addig, amíg ilyen kritériumok megállapítása meg nem történt.

(c)     A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóság közölje az érintett üzemek jegyzékét a Bizottsággal, az indokolás megadásával. A Bizottságnak ezt a listát évente meg kell küldenie a 22. cikkben említett bizottságnak.

 

10. cikk

Létesítmény, üzem vagy tárolóeszköz átalakítása

Abban az esetben, ha létesítmény, üzem, tárolóeszköz vagy folyamat, vagy pedig a veszélyes anyagoknak a természete vagy mennyisége megváltozik, amelynek jelentős hatása lehet a súlyos balesetek veszélyére, akkor a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltető:

-           felülvizsgálja, és ahol szükséges, átdolgozza a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó irányelveket, valamint a 7. és 9. cikkben meghatározott irányítási rendszereket és eljárásokat,

-           felülvizsgálja, és ahol szükséges, átdolgozza a biztonsági jelentést, és tájékoztatja a 16. cikkben meghatározott illetékes hatóságot az ilyen átdolgozás részleteiről a módosítást megelőzően.

 

11. cikk

Védelmi tervek

1.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy minden olyan üzemre, amelyre a 9. cikk vonatkozik:

(a)      az üzemeltető kidolgoz egy belső védelmi tervet az üzemen belül megteendő intézkedésekre,

-           új üzemek esetében az üzemeltetés megkezdése előtt,

-           meglévő üzemek esetében, amelyek előzőleg nem tartoztak a 82/501/EGK irányelv hatálya alá, három évvel a 24. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követően,

-           más üzemek esetében két évvel a 24. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követően;

(b)      az üzemeltető a következő határidők figyelembevételével megadja a szükséges tájékoztatást az illetékes hatóságok részére, hogy azok elkészíthessék a külső védelmi terveket:

-           új üzemek esetében az üzemeltetés megkezdése előtt,

-           meglévő üzemek esetében, amelyek előzőleg nem tartoztak a 82/501/EGK irányelv hatálya alá, három évvel a 24. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követően,

-           más üzemek esetében két évvel a 24. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követően;

(c)      a tagállamok által erre a feladatra kijelölt hatóságok külső védelmi tervet dolgoznak ki az üzemen kívül megteendő intézkedésekre.

2.      A védelmi terveket a következő célkitűzésekkel kell kidolgozni:

-           tartalmazniuk és szabályozniuk kell a váratlan eseményeket úgy, hogy azok hatása a legkisebb legyen, és az embert, a környezetet és az anyagi javakat érintő károsodást korlátozzák,

-           meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek az ember és a környezet védelmére a súlyos balesetek hatásaitól,

-           meg kell adni a szükséges tájékoztatást a területen érintett lakosság, valamint a szolgálatok vagy hatóságok részére,

-           gondoskodni kell a környezet helyreállításáról és megtisztításáról súlyos baleset után.

A védelmi terveknek tartalmazniuk kell a 4. Mellékletben meghatározott adatokat.

3.      Az illetékes hatóságok kötelességeinek korlátozása nélkül a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a jelen irányelvben előírt belső védelmi terveket az üzemben alkalmazott személyzettel egyeztetve dolgozzák ki, és a lakosságot megkérdezik a külső védelmi tervekre vonatkozóan.

4.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltetők és a kijelölt hatóságok a belső és külső védelmi terveket ellenőrzik, kipróbálják, és ahol szükséges, felülvizsgálják és átdolgozzák, megfelelő időközönként, de legalább háromévenként. Az ellenőrzésnek figyelembe kell vennie az érintett üzemekben, vagy az érintett védelmi szolgálatokban történt változásokat, az új technikai ismereteket, valamint a súlyos balesetek után elvégzendő feladatokra vonatkozó ismereteket.

5.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a védelmi terveket késedelem nélkül hatályba léptessék az üzemeltetők, és szükség esetén az erre a feladatra kijelölt illetékes hatóságok:

-           ha súlyos baleset következik be, vagy

-           ha ellenőrizetlen esemény következik be, amelyről a jellegénél fogva észszerűen feltételezhető, hogy súlyos balesethez vezet.

6.      Az illetékes hatóság a döntésének indokolásával dönthet úgy a biztonsági jelentésben közölt információk alapján, hogy az 1. bekezdésben foglalt külső védelmi terv kidolgozására vonatkozó követelmény nem érvényes.

 

12. cikk

Településrendezési tervezés

1.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a súlyos balesetek megelőzésének és az ilyen balesetek következményei korlátozásának célkitűzéseit figyelembe veszik településrendezési terveikben és/vagy más ezzel kapcsolatos politikájukban. Ezeket a célkitűzéseket a következők szabályozásával kell elérni:

(a)      új üzemek helyének a kiválasztása,

(b)      a 10. cikk hatálya alá tartozó meglévő üzemek módosítása,

(c)      új fejlesztések, mint például szállítási útvonalak, a lakosság által látogatott helyek és lakóterületek a meglévő üzemek szomszédságában, ahol a hely kiválasztása vagy a fejlesztés olyan, hogy a súlyos baleset kockázatát növeli vagy következményeit súlyosbítja.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a településrendezési tervek és/vagy egyéb ehhez kapcsolódó politikájuk, valamint azok megvalósításának az eljárásai hosszú távon figyelembe veszik azt az igényt, hogy megfelelő távolságot tartsanak a jelen irányelv hatálya tartozó üzemek és a lakóterületek, közterületek, valamint különös természeti érzékenységű vagy jelentőségű területek között, és meglévő üzemek esetében a járulékos műszaki intézkedések igényét az 5. cikkel összhangban úgy, hogy ne növekedjék a lakosságot érintő kockázat.

2.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ezen a területen a döntéshozatalért felelős minden illetékes hatóság és tervező hatóság megfelelő egyeztetési eljárásokat dolgozzon ki, hogy megkönnyítse az 1. bekezdésben meghatározott politika megvalósítását. Az eljárások kidolgozásával biztosítani kell, hogy az üzemből eredő kockázatokra vonatkozóan eseti vagy általános érvényű műszaki szakvélemény álljon rendelkezésre a döntéshozatalkor.

 

13. cikk

Tájékoztatás a biztonsági intézkedésekről

1.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy azok a személyek, akiket esetleg érint a 9. cikk hatálya alá tartozó üzemekből eredő súlyos baleset, kérés nélkül tájékoztatást kapjanak a biztonsági intézkedésekről és a baleset esetén követendő magatartásról.

A tájékoztatást háromévenként felül kell vizsgálni, és szükség esetén meg kell ismételni és frissíteni kell akkor, ha abban változás következik be a 10. cikk értelmezése szerint. A tájékoztatásnak ezenkívül állandóan a lakosság rendelkezésére kell állnia. A lakosság tájékoztatását mindenképpen legalább ötévenként meg kell ismételni.

Az ilyen tájékoztatásnak legalább az 5. Mellékletben foglalt információkat kell tartalmaznia.

2.      A tagállamoknak – a 9. cikk hatálya alá tartozó üzemekből eredő olyan súlyos baleset lehetőségére való tekintettel, amelynek országhatáron túli hatása van –elegendő tájékoztatást kell adniuk a potenciálisan érintett tagállamok számára, úgy, hogy a 11., 12. és a jelen cikkben foglalt erre vonatkozó összes rendelkezést értelemszerűen alkalmazhassák az érintett tagállamok.

3.      Ahol az érintett tagállam úgy dönt, hogy egy másik tagállam területéhez közel lévő üzem nem képes súlyos baleseti veszély előidézésére a határain túl a 11. cikk (6) bekezdésének értelmezésében, és ezért nincs szükség külső védelmi terv elkészítésére a 11. cikk (1) bekezdése szerint, akkor erről tájékoztatnia kell a másik tagállamot.

4.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a biztonsági jelentés a lakosság rendelkezésére álljon. Az üzemeltető kérheti, hogy az illetékes hatóság ne közölje a lakossággal a jelentés bizonyos részeit azok ipari, kereskedelmi vagy személyes bizalmas jellege miatt, vagy közbiztonsági, illetve nemzetbiztonsági érdekből. Ilyen esetekben az illetékes hatóság jóváhagyásával az üzemeltetőnek a hatóság részére olyan módosított jelentést kell küldenie, és a lakosság rendelkezésére bocsátania, amely ezeket a részeket nem tartalmazza.

5.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a lakosság véleményt nyilváníthasson a következő esetekben:

-           a 9. cikk hatálya alá tartozó új üzemek tervezése,

-           meglévő üzemek módosítása a 10. cikk szerint, ahol az ilyen módosítások tervezésére a jelen irányelvben meghatározott kötelezettségek vonatkoznak,

-           fejlesztések az ilyen meglévő létesítmények körül.

6.      A 9. cikk rendelkezései alá tartozó üzemek esetében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a veszélyes anyagoknak a 9. cikk (2) bekezdésében előírt leltárjegyzéke a lakosság rendelkezésére álljon.

 

14. cikk

Az üzemeltető által nyújtandó tájékoztatás súlyos balesetet követően

1.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy súlyos baleset után a lehető legrövidebb időn belül az üzemeltető a legmegfelelőbb eszközök alkalmazásával köteles legyen:

(a)      tájékoztatni az illetékes hatóságokat;

(b)      megadni részükre a következő adatokat, mihelyt azok rendelkezésre állnak:

-           a baleset körülményei,

-           a balesetben szereplő veszélyes anyagok,

-           adatok a baleset emberre és környezetre gyakorolt hatásainak a felméréséhez, és

-           a megtett védelmi intézkedések;

(c)      tájékoztatni őket a tervezett lépésekről, amelyeknek célja

-           a baleset közép és hosszú távú hatásainak a mérséklése,

-           az ilyen balesetek megismétlődésének az elkerülése;

(d)      frissíteni az adott tájékoztatást, ha további vizsgálat olyan további tényeket tár fel, amelyek megváltoztatják a tájékoztatást, vagy a levont következtetéseket.

2.      A tagállamoknak elő kell írniuk az illetékes hatóság számára, hogy:

(a)      tegyen meg minden sürgős, közép és hosszú távú intézkedést, amely szükségesnek bizonyulhat;

(b)      ellenőrzés, vizsgálat útján, vagy más megfelelő eszközzel gyűjtse össze azokat az adatokat, amelyek szükségesek a súlyos baleset műszaki, szervezési és vezetési szempontjainak a teljes körű elemzéséhez;

(c)      tegye meg a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy az üzemeltető tegye meg a szükséges helyreállító intézkedéseket; és

(d)      tegyen ajánlásokat a jövőre vonatkozóan megelőző intézkedésekre.

15. cikk

A tagállamok részéről a Bizottságnak küldendő tájékoztatás

1.      A súlyos balesetek megelőzése és hatásaik mérséklése céljából a tagállamoknak a lehető legrövidebb időn belül értesíteniük kell a Bizottságot a 6. Melléklet kritériumait teljesítő olyan súlyos balesetekről, amelyek a területükön előfordultak. A következő részletes adatokat kell megadni:

(a)      a tagállam, a jelentésért felelős hatóság neve és címe;

(b)      a súlyos baleset dátuma, ideje és helye, továbbá az üzemeltető teljes neve, és az érintett üzem címe;

(c)      a baleset körülményeinek rövid leírása, beleértve a balesetben résztvevő veszélyes anyagokat, valamint az emberre és a környezetre gyakorolt azonnali hatásokat;

(d)      a foganatosított védelmi intézkedések, valamint a megismétlődés elkerüléséhez szükséges óvintézkedések rövid leírása.

2.      Mihelyt a 14. cikkben előírt adatok gyűjtése megtörtént, a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az elemzésük eredményeiről és az ajánlásokról a 22. cikkben említett eljárással kidolgozott és figyelemmel kísért jelentési űrlap felhasználásával.

A tagállamok ennek az információnak a beküldését csak a jogi eljárás befejezéséig halaszthatják, ha a jelentés hatással lehet az ilyen eljárásokra.

3.      A tagállamoknak meg kell adniuk a Bizottság részére minden olyan testület nevét és címét, amely a súlyos balesetekről adatokkal rendelkezik, és amely tanácsot adhat más tagállamok eljáró illetékes hatóságainak ilyen balesetek bekövetkezése esetén.

 

16. cikk

Az illetékes hatóság

Az üzemeltető felelősségét nem érintve, a tagállamok létrehozzák vagy kijelölik azt az illetékes hatóságot vagy hatóságokat, amelyek felelősek a jelen irányelvben meghatározott feladatok elvégzéséért, és szükség esetén olyan szerveket, amelyek műszaki téren segítséget nyújtanak az illetékes hatóságnak vagy hatóságoknak.

 

17. cikk

A használat tilalma

1.      A tagállamoknak meg kell tiltaniuk olyan üzem, létesítmény vagy tárolóeszköz, vagy azok részének a használatát vagy használatbavételét, ahol a súlyos balesetek megelőzésére és mérséklésére az üzemeltető által tett intézkedésekben súlyos hiányosság van.

A tagállamoknak meg kell tiltaniuk olyan üzem, létesítmény vagy tárolóeszköz, vagy azok részének a használatát vagy használatbavételét, amelyekre vonatkozóan az üzemeltető nem küldte meg az értesítést, jelentést vagy a jelen irányelvben előírt egyéb információt a meghatározott időn belül.

2.      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltetők fellebbezéssel élhessenek az illetékes hatóság által az 1. bekezdés szerint hozott tiltó határozat ellen az ország törvényei és eljárási rendje által meghatározott megfelelő szervnél.

 

18. cikk

Hatósági ellenőrzések

1.      A Tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok felügyeleti rendszert szervezzenek vagy egyéb, az érintett üzem jellegének megfelelő hatósági ellenőrzési formát alakítsanak ki. A felügyeleti rendszer vagy más ellenőrzési forma nem függhet a biztonsági jelentés vagy más beterjesztett jelentések kézhezvételétől. A felügyeleti rendszer vagy hatósági ellenőrzési forma legyen elégséges az üzemben alkalmazott műszaki, szervezeti vagy irányítási rendszerek tervszerű és módszeres vizsgálatára, elsősorban a következők biztosítására:

-           az üzemeltető bizonyíthassa, hogy az üzemben folytatott valamennyi tevékenységgel kapcsolatban megfelelő intézkedéseket tett a súlyos balesetek megelőzésére,

-           az üzemeltető bizonyíthassa, hogy megfelelő eszközökkel rendelkezik a súlyos balesetek következményeinek korlátozására a telephelyen belül és kívül,

-           a biztonsági jelentésben vagy egyéb beterjesztett jelentésben közölt adatok és információk megfelelően tükrözzék az üzem állapotát,

-           a lakosság tájékoztatása feleljen meg a 13. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

2.      Az 1. bekezdésben meghatározott felügyeleti rendszernek meg kell felelnie az alábbi feltételeknek:

(a)      álljon rendelkezésre ellenőrzési program minden üzemre. A 9. cikk hatálya alá tartozó minden üzem esetében a programnak tizenkét havonta legalább egy hatósági ellenőrzést kell előírnia, kivéve, ha az illetékes hatóság az érintett üzem súlyos baleseti veszélyének módszeres felbecsülésén alapuló külön hatósági ellenőrzési programot nem hoz létre;

(b)      minden ellenőrzés után az illetékes hatóságnak jelentést kell készítenie;

(c)      indokolt esetben az illetékes hatóság által végrehajtott ellenőrzést követően az üzem vezetésének ésszerű időn belül vizsgálatot kell lefolytatnia.

3.      Az illetékes hatóság kérheti az üzemeltetőtől, hogy kiegészítő adatokat adjon meg, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a hatóság teljes mértékben fel tudja mérni a súlyos baleset lehetőségét, és meghatározhassa a súlyos balesetek esetleges megnövekedett valószínűségét és/vagy súlyosságát, hogy elkészíthesse a külső védelmi tervet, és figyelembe vehessen olyan anyagokat, amelyek halmazállapotuknál, sajátos körülményeiknél vagy elhelyezkedésüknél fogva további megfontolást igényelhetnek.

 

19. cikk

Tájékoztatási rendszer és információcsere

1.      A tagállamoknak és a Bizottságnak információt kell cserélnie a súlyos balesetek megelőzése és a következményeik korlátozása tekintetében szerzett tapasztalatokról. Ennek az információnak különösen a jelen irányelvben előírt intézkedések végrehajtására kell vonatkoznia.

2.      A Bizottságnak létre kell hoznia és a tagállamok rendelkezésére fenn kell tartania egy nyilvántartási és tájékoztatási rendszert, amely különösen olyan súlyos balesetek részleteit tartalmazza, amelyek a tagállamok területén fordultak elő, azzal a céllal, hogy:

(a)      gyorsan szét lehessen küldeni a tagállamok által a 15. cikk (1) bekezdése szerint szolgáltatott információt minden illetékes hatóság részére;

(b)      meg lehessen küldeni az illetékes hatóságok részére a súlyos balesetek okainak elemzését, és az azokból levont tanulságokat;

(c)      tájékoztatást adjon az illetékes hatóságok részére a megelőző intézkedésekről;

(d)      információt szolgáltasson azokról a szervezetekről, amelyek tanácsot vagy érdemi információt tudnak adni a súlyos balesetek előfordulásáról, megelőzéséről vagy azok hatásainak mérsékléséről.

A nyilvántartási és tájékoztatási rendszernek legalább a következőket kell tartalmaznia:

(a)      a tagállamok által a 15. cikk (1) bekezdése szerint szolgáltatott információt;

(b)      a balesetek okainak elemzését;

(c)      a balesetekből levont tanulságokat;

(d)      az ismételt előfordulás elkerüléséhez szükséges megelőző intézkedéseket.

3.      A 20. cikk érvényességét nem érintve, a nyilvántartási és tájékoztatási rendszernek hozzáférhetőnek kell lennie a tagállamok minisztériumai, ipari vagy kereskedelmi szövetségei, szakszervezetei, a környezetvédelem területén működő nem kormányzati szervezetei számára, valamint az ezen a területen működő más nemzetközi vagy kutató szervezetek számára.

4.      A tagállamoknak a Bizottság részére háromévenként jelentést kell küldeniük a környezettel kapcsolatos egyes irányelvek megvalósítására vonatkozó jelentések egységesítéséről és racionalizálásáról szóló 1991. december 23-i 91/692/EGK tanácsi irányelvben ^([9]) meghatározott eljárás szerint a 6. és 9. cikk hatálya alá tartozó üzemekről. A Bizottságnak háromévenként közzé kell tennie az összefoglalót ezekről a tájékoztatásokról.

 

20. cikk

Bizalmas adatok

1.      Az átláthatóság érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok a jelen irányelv szerint kapott információt kérésére minden természetes és jogi személynek rendelkezésre bocsássák.

Az illetékes hatóságok vagy a Bizottság által szerzett információt, ha az országos rendelkezések így írják elő, bizalmasan lehet kezelni, ha a következő kérdésekről van szó:

-           az illetékes hatóságok és a Bizottság mérlegelésének a bizalmassága,

-           a nemzetközi kapcsolatok és nemzetvédelem bizalmassága,

-           közbiztonság,

-           az előzetes vizsgálati eljárás vagy a folyamatban lévő jogi eljárások bizalmassága,

-           kereskedelmi és ipari titkok, beleértve a szellemi tulajdont,

-           személyes adatok és/vagy adatállományok,

-           harmadik személy által szolgáltatott adatok, ha a harmadik személy kéri azok bizalmas kezelését.

2.      Ez az irányelv nem zárja ki azt, hogy valamely tagállam megállapodást kössön harmadik országgal olyan információcserére, amelyben része van nemzetközi szinten.

 

21. cikk

Az Illetékes Hatóságok Bizottságának hatásköre

A 9. cikk (6) (b) bekezdésében és a 2-6. Mellékletekben meghatározott kritériumoknak a technikai fejlődést figyelembe vevő módosításához és a 15. cikk (2) bekezdésében említett jelentési űrlap kidolgozásához szükséges intézkedéseket a 22. cikkben előírt eljárásnak megfelelően kell megtenni.

 

22. cikk

Az Illetékes Hatóságok Bizottsága

A Bizottságot a tagállamok képviselőiből álló bizottságnak kell segítenie, amelynek elnöke a Bizottság képviselője.

A Bizottság képviselőjének a bizottság részére meg kell küldenie a megteendő intézkedések tervezetét. A bizottság az ügy sürgősségétől függően az elnök által meghatározott határidőn belül a tervezetet véleményezi. A vélemény olyan döntések esetében, amelyet a Tanácsnak kell meghoznia a Bizottság javaslatára, a Szerződés 148. cikk (2) bekezdésében meghatározott többségi vélemény. A bizottságon belül a tagállamok képviselőinek a szavazatát súlyozni kell az említett cikkben előírt módon. Az elnök nem szavazathat.

A Bizottságnak a tervezett intézkedéseket el kell fogadnia, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével.

Ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy nem közöltek véleményt, akkor a Bizottságnak késedelem nélkül javaslatot kell küldenie a Tanács részére a megteendő intézkedésekre vonatkozóan. A Tanács minősített többség alapján intézkedik.

Ha a Tanács részére megküldött beszámoló időpontjától számított három hónap határidő letelt, és a Tanács nem intézkedett, akkor a javasolt intézkedéseket a Bizottságnak el kell fogadnia.

 

23. cikk

A 82/501/EGK irányelv hatálytalanítása

1.      A 82/501/EGK irányelv a jelen irányelv életbe lépését követő 24 hónap múlva hatályát veszti.

2.      A 82/501/EGK irányelv alapján megfogalmazott vagy kiadott értesítések, védelmi tervek és lakossági tájékoztatás érvényben maradnak mindaddig, amíg azokat fel nem váltják a jelen irányelv megfelelő rendelkezései.

24. cikk

Végrehajtás

1.      A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek a hatályba lépésétől számított 24 hónapon belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell csatolni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2.      A tagállamok közlik a Bizottsággal hazai joguknak azokat a legfontosabb előírásait, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

 

25. cikk

Hatályba lépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

 

26. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

 

Kelt, Brüsszelben, 1996. december 9-én

 

a Tanács részéről

az Elnök

B. HOWLIN

 

 

A mellékletek jegyzéke

 

 

1. MELLÉKLET

 

AZ IRÁNYELV ALKALMAZÁSA

 

BEVEZETÉS

1.      Ez a Melléklet veszélyes anyagok jelenlétére vonatkozik bármely üzemben a jelen irányelv 3. cikkének az értelmezése szerint, és meghatározza az irányelv vonatkozó cikkeinek alkalmazását.

2.      A keverékeket és készítményeket ugyanúgy kell kezelni, mint a tiszta anyagokat, feltéve, hogy azokon a koncentráció határokon belül maradnak, amelyet a tulajdonságaik alapján a vonatkozó irányelvek határoznak meg a 2. rész 1. megjegyzésében, vagy azoknak a technikai fejlődés szerint módosított legújabb változatában, kivéve, ha százalékos összetétel vagy más leírás van kifejezetten megadva.

3.      Az alábbiakban megadott küszöbmennyiségek az egyes üzemekre vonatkoznak.

4.      A vonatkozó cikkek alkalmazásaként tekintendő mennyiségek azok a maximális mennyiségek, amelyek egyidőben jelen vannak, vagy valószínűleg jelen vannak. Az olyan veszélyes anyagokat, amelyek valamely üzemben csak a vonatkozó küszöbmennyiség legfeljebb 2 %-ának megfelelő mennyiségben vannak jelen a teljes jelenlévő mennyiség számításánál figyelmen kívül kell hagyni, ha azok elhelyezése az üzemen belül olyan, hogy nem tudnak súlyos balesetet előidézni sehol a helyszínen.

5.      A 2. rész 4. megjegyzésében a veszélyes anyagok összegzését vagy veszélyességi osztályát meghatározó szabályokat értelemszerűen kell alkalmazni.

 

1. RÉSZ

Megnevezett anyagok

Ahol az 1. részben felsorolt valamely anyag vagy anyagcsoport a 2. rész valamelyik kategóriájába esik, akkor az 1. részben megállapított küszöbmennyiségeket kell alkalmazni.

1. oszlop	2. oszlop	3. oszlop
Veszélyes anyag	Küszöbmennyiség (tonna) az alábbi cikk alkalmazásához
	6. és 7. cikk	9. cikk
Ammónium-nitrát	350	2500
Ammónium-nitrát	1250	5000
Arzén-pentoxid, arzén (V) sav és/vagy sói	1	2
Arzén-trioxid, arzén (III) sav és/vagy sói		0,1
Bróm	20	100
Klór	10	25
Nikkelvegyületek belélegezhető formában (nikkel-monoxid, nikkel-dioxid, nikkel-szulfid, trinikkel-diszulfid, dinikkel-trioxid)		1
Etilén-imin	10	20
Fluor	10	20
Formaldehid (töménység ³ 90%)	5	50
Hidrogén	5	50
Hidrogén-klorid (cseppfolyós gáz)	25	250
Ólom-alkilátok	5	50
Fokozottan tűzveszélyes cseppfolyósított gázok (beleértve a cseppfolyósított szénhidrogén gázokat) és a földgáz	50	200
Acetilén	5	50
Etilén-oxid	5	50
Propilén-oxid	5	50
Metanol	500	5000
4,4-Metilén-bisz (2-klóranilin) és/vagy sói, por alakban		0,01
Metil-izocianát		0,15
Oxigén	200	2000

 

 

1. oszlop	2. oszlop	3. oszlop
Veszélyes anyag	Küszöbmennyiség (tonna) az alábbi cikk alkalmazásához
	6. és 7. cikk	9. cikk
Toluol-diizocianát	10	100
Karbonil-diklorid (foszgén)	0,3	0,75
Arzén-trihidrid (arzin)	0,2	1
Foszfor-trihidrid (foszfin)	0,2	1
Kén-diklorid	1	1
Kén-trioxid	15	75
Poliklór-dibenzo-furánok és poliklór-dibenzo-dioxinok (beleértve a TCDD-t) TCDD egyenértékben számolva		0,001
A következő rákkeltő anyagok: 4-Amino-bifenil és/vagy sói, benzidin és/vagy sói, bisz (klórmetil)-éter, klórmetil-metil-éter, Dimetil-karbamoil-klorid, dimetil-nitrózamin, hexametil-foszfor-triamid, 2-naftil-amin és/vagy sói, és 1,3-propán-szulton, 4-nitro-difenil	0,001	0,001
Motorbenzin és más benzin készítmény	5000	50000

 

 

MEGJEGYZÉSEK

1.      Ammónium-nitrát (350/2500)

Ammónium-nitrátra és ammónium-nitrátot tartalmazó vegyületekre vonatkozik, amelyekben az ammónium-nitrátból származó nitrogéntartalom több mint 28 súly% (kivéve a 2. megjegyzésben szereplő vegyületeket), és azokra a vizes ammónium-nitrát oldatokra, ahol az ammónium-nitrát töménysége több mint 90 súly%.

2.      Ammóniumnitrát (1250/5000)

A 80/876/EGK irányelvnek megfelelő egykomponensű ammónium-nitrát műtrágyákra vonatkozik, és azokra a komplex műtrágyákra, amelyekben az ammónium-nitrátból származó nitrogén tartalom több mint 28 súly%. (A komplex műtrágya az ammónium-nitráton kívül foszfátot és/vagy kálisót tartalmaz.)

3.      Poliklór-dibenzo-furánok és poliklór-dibenzo-dioxinok

A poliklór-dibenzo-furánok és poliklór-dibenzo-dioxinok mértékadó mennyiségét a következő együtthatók segítségével számítjuk ki:

Rokon vegyületek nemzetközi toxicitás egyenérték együtthatói (ITEF) (a NATO CCM kompatibilitáshoz)
2,3,7,8-TCDD	1	2,3,7,8-TCDF	0,1
1,2,3,7,8-PeDD	0,5	2,3,4,7,8-PeCDF	0,5
		1,2,3,7,8-PeCDF	0,05
1,2,3,4,7,8-HxCDD	0,1
1,2,3,6,7,8-HxCDD	0,1	1,2,3,4,7,8-HxCDF	0,1
1,2,3,7,8,9-HxCDD	0,1	1,2,3,7,8,9-HxCDF	0,1
		1,2,3,6,7,8-HxCDF	0,1
1,2,3,4,6,7,8-HpCDD	0,01	2,3,4,6,7,8-HxCDF	0,1
OCDD	0,001	1,2,3,4,6,7,8-HpCDF	0,01
		1,2,3,4,7,8,9-HpCDF	0,01
		OCDF	0,001

T=tetra, Pe=penta, Hx=hexa, Hp=hepta, O=octa

 

2. RÉSZ

Az 1. részben név kifejezetten meg nem nevezett anyagok és készítmények kategóriái

1. oszlop		2. oszlop	3. oszlop
Veszélyes anyag veszélyességi osztályok		A veszélyes anyag küszöbmennyisége (tonna) a 3. cikk (4) bekezdés szerint az alábbi cikk alkalmazásához
		6. és 7. cikk	9. cikk
1.	nagyon mérgező	5	20
2.	mérgező	50	200
3.	oxidáló	50	200
4.	robbanóanyagok (ha az anyagra vagy készítményre a 2. (a) megjegyzés definíciója vonatkozik)	50	200
5.	robbanóanyagok (ha az anyagra vagy készítményre a 2. (b) megjegyzés definíciója vonatkozik)	10	50
6.	kevésbé tűzveszélyes anyagok (ha az anyagra vagy készítményre a 3. (a) megjegyzés definíciója vonatkozik)	5000	50000
7 a.	tűzveszélyes anyagok (ha az anyagra vagy készítményre a 3. (b) 1. megjegyzés definíciója vonatkozik)	50	200
7 b.	tűzveszélyes folyadékok (ha az anyagra vagy készítményre a 3. (b) 2. megjegyzés definíciója vonatkozik)	5000	50000
8.	fokozottan tűzveszélyes anyagok (ha az anyagra vagy készítményre a 3. (c) megjegyzés definíciója vonatkozik)	10	50
9.	környezetre veszélyes anyagok és készítmények R-mondatokkal kiegészítve:
	(i) R50: ‘nagyon mérgező a vízi szervezetekre’ (ii) R51: ‘mérgező a vízi szervezetekre’ és R53: ‘a vízi környezetben hosszantartó károsodást okozhat’	200 500	500 2000
10.	egyéb osztályozás a fentieken kívül, R-mondatokkal kiegészítve:
	(i) R14: ‘vízzel hevesen reagál’ (R14/15-öt beleértve)	100	500
	(ii) R29: ‘vízzel érintkezve mérgező gázok képződnek’	50	200

 

MEGJEGYZÉSEK

1. Az anyagokat és készítményeket a következő (a mindenkori módosításnak megfelelő) irányelvek és a technikai fejlődésnek megfelelő átdolgozásuk szerint osztályozzák:

– a Tanács 1967. június 27-i 67/548/EGK irányelve a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról ⁽[10]⁾,

– a Tanács 1988. június 7-i 88/379/EGK irányelve tagállamok veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról ⁽[11]⁾,

– a Tanács 1978. június 26-i 78/63/EGK irányelve a tagállamok veszélyes készítmények (növényvédőszerek), osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi rendelkezéseinek összehangolásáról ⁽[12]⁾.

Olyan anyagok és készítmények esetében, amelyeket nem minősülnek veszélyes anyagnak egyik fenti irányelv szerint sem, mindazonáltal jelen vannak, vagy valószínűleg jelen vannak az üzemben és az üzem körülményei között súlyos baleset lehetősége tekintetében egyenértékű tulajdonságokkal rendelkeznek vagy valószínűleg rendelkeznek, akkor az átmeneti osztályozási eljárást kell követni a megfelelő irányelv vonatkozó cikke szerint.

Olyan anyagok és készítmények esetében, amelyek a tulajdonságaik alapján egynél több osztályba sorolhatók, a jelen irányelv céljaira a legalacsonyabb küszöbértéket kell alkalmazni.

A jelen irányelv céljaira el kell készíteni az anyagok és készítmények tájékoztató jegyzékét, azt napra kész állapotban kell tartani, és a 22. cikkben meghatározott eljárással jóvá kell hagyni.

2. A ‘robbanóanyag’ kifejezés értelmezése

(a) (i) Olyan anyag vagy készítmény, amely ütés, dörzsölés, tűz vagy gyújtás hatására robbanást okoz (R2 mondattal jellemzett kockázat).

(ii) A pirotechnikai anyag olyan anyag (vagy anyagok keveréke), amelyet hő-, fény-, hang-, gáz- vagy füsthatás, vagy ezek kombinációinak előidézésre hoztak létre. Ez a hatás robbanást nem okozó, önfenntartó, hőtermelő vegyi reakció útján keletkezik.

(iii) Termékbe töltött robbanó- vagy pirotechnikai anyag vagy készítmény.

(b) Olyan anyag vagy készítmény, amely ütés, dörzsölés, gyújtás hatására különösen nagy robbanásveszélyt okoz (R3 mondattal jellemzett kockázat).

3. A 6., 7. és 8. veszélyességi osztályba sorolt ‘kevésbé tűzveszélyes’, ‘tűzveszélyes’ és ‘fokozottan tűzveszélyes’ anyagok jelentése:

(a) kevésbé tűzveszélyes folyadékok:

olyan anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja 21 °C vagy annál magasabb és 55 °C vagy annál alacsonyabb (R10 mondattal jellemzett kockázat), és elősegítik az égést;

(b) tűzveszélyes folyadékok:

1. – olyan anyagok vagy készítmények, amelyek a környező levegő hőmérsékletén, külső energiaforrás nélkül felhevülnek, majd meggyulladnak (R17 mondattal jellemzett kockázat);

– olyan anyagok, amelyeknek a lobbanáspontja 55 °C-nál alacsonyabb, nyomás alatt is folyadékfázisban maradnak, és feldolgozásuk során fellépő különleges körülmények között – mint például nagy nyomás vagy magas hőmérséklet – súlyos baleseti veszélyt idézhetnek elő;

2. olyan anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja nem éri el a 21 °C-ot, és amelyek nem fokozottan tűzveszélyesek (R11 mondat második bekezdésével jellemzett kockázat);

(c) fokozottan tűzveszélyes gázok és folyadékok:

1. folyékony anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja 0 °C alatt van, forráspontja (vagy fokozatos forrás esetén a forrás kezdőpontja) normális légnyomás esetén nem haladhatja meg a 35 °C-ot (R12 mondat első bekezdésével jellemzett kockázat);

2. gáz halmazállapotú anyagok vagy készítmények, amelyek a környezeti hőmérsékleten és nyomáson a levegővel érintkezve kevésbé tűzveszélyesek (R12 mondat második bekezdésével jellemzett kockázat). Ez független attól, hogy az anyagot gáz vagy nyomás alatti folyadékfázisban tárolják. Kivételt képeznek az 1. részben felsorolt nyomás alatt cseppfolyósított fokozottan tűzveszélyes gázok (beleértve a PB gázt) és a földgáz, valamint

3. folyadék halmazállapotú anyagok és készítmények, amelyeket forráspontjuknál magasabb hőmérsékleten tárolnak.

4. A veszélyes anyagok összegzését az üzemben jelen lévő mennyiség meghatározására a következő szabály szerint kell elvégezni:

ha az összeg:

q₁/Q + q₂/Q + q₃/Q + q₄/Q + q₅/Q + ... > 1

ahol q_x = a jelen melléklet 1. vagy 2. részében felsorolt x veszélyes anyag (vagy veszélyességi osztály) mennyisége,

Q = a vonatkozó küszöbmennyiség az 1. vagy 2. részből,

akkor az üzemre a jelen irányelv vonatkozó követelményei érvényesek.

Ez a szabály a következő esetekben alkalmazható:

(a) az 1. részben felsorolt anyagokra és készítményekre, olyan mennyiség esetén, amely kevesebb, mint a rájuk vonatkozó mértékadó mennyiség, és az üzemben olyan anyagokkal együtt fordulnak elő, amelyek a 2. rész szerint ugyanabba a veszélyességi osztályba tartoznak, továbbá olyan anyagok és készítmények összegzésénél, amelyek a 2. részben ugyanabba a veszélyességi osztályba tartoznak;

(b) az egy üzemben jelen lévő 1., 2. és 9. veszélyességi osztályba tartozó anyagok összegzésekor;

(c) az egy üzemben jelen lévő 3., 4., 5., 7 a., 7b. és 8. veszélyességi osztályba tartozó anyagok összegzésekor.

2. MELLÉKLET

 

A 9. CIKKBEN MEGHATÁROZOTT BIZTONSÁGI JELENTÉSBEN MINIMÁLISAN MEGADANDÓ ADATOK ÉS INFORMÁCIÓ

 

I. Információ az üzem irányítási rendszeréről és vezetésének szervezéséről a súlyos balesetek megelőzése szempontjából

Ennek a tájékoztatásnak tartalmaznia kell a 3. Mellékletben megadott tételeket.

II. Az üzem környezetének bemutatása

A.        a helyszín és környezetének a leírása, beleértve a földrajzi elhelyezkedést, az időjárási, földtani, vízrajzi viszonyokat, és ha szükséges, a telephely történetét;

B.         az üzem olyan létesítményeinek és az ott végzett tevékenységeknek a megnevezése, amelyek súlyos baleseti veszélyt idézhetnek elő;

C.         azoknak a területeknek a leírása, ahol súlyos baleset bekövetkezhet.

III. A létesítmény leírása

A.        a fő tevékenységek és termékek leírása az üzemnek azokra a részéire vonatkozóan, amelyek fontosak a biztonság szempontjából, valamint a súlyos baleseti kockázat forrásainak és azoknak a feltételeknek az ismertetése, amelyek mellett az ilyen súlyos baleset bekövetkezhet, a javasolt megelőző intézkedések leírásával együtt;

B.         a technológiai folyamatok, különösen az üzemeltetési módszerek leírása;

C.         a veszélyes anyagok leírása:

1.        a veszélyes anyagok leltára, beleértve:

–       a veszélyes anyagok megnevezését: kémiai elnevezés, CAS-szám, IUPAC-név,

–       a jelenlévő, vagy valószínűleg jelen lévő veszélyes anyag maximális mennyisége;

2.        fizikai, kémiai, toxikológiai jellemzők, és az emberre, valamint a környezetre nézve fennálló – akár közvetlen, akár később jelentkező – veszélyek megjelölése;

3.        fizikai és kémiai viselkedés normál felhasználási körülmények között, vagy előrelátható baleseti körülmények között.

IV. A veszélyforrások meghatározása, a baleseti kockázatok elemzése és a megelőzési módszerek

A.        a lehetséges súlyos baleseti eseménysorok részletes ismertetése, a valószínűségükkel vagy azokkal a feltételekkel együtt, amelyek mellett előfordulnak; továbbá, azoknak az eseményeknek az összefoglalása, amelyeknek szerepe lehet az ilyen eseménysorok kiváltásában, ahol az ok lehet a létesítményen belül vagy kívül eső ok;

B.         értékelés a megnevezett súlyos balesetek következményeinek a mértékére és súlyosságára vonatkozóan;

C.         a létesítmények biztonságára vonatkozó műszaki paramétereknek és a biztonságot szolgáló eszközöknek a leírása.

V. Védelmi intézkedések, valamint a baleset következményeinek korlátozására szolgáló beavatkozó elemek

A.        a súlyos balesetek következményeinek a korlátozására a telephelyen felszerelt készülékek leírása;

B.         a riasztás és beavatkozás megszervezése;

C.         a mozgósítható – belső és külső – erőforrások leírása;

D.        a fenti A., B. és C. pontban leírt, és a 11. cikkel összhangban készítendő belső védelmi terv kidolgozásához szükséges elemek összefoglalása.

3. Melléklet

 

A 7. CIKKBEN HIVATKOZOTT ELVEK ÉS A 9. CIKKBEN HIVATKOZOTT INFORMÁCIÓ AZ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERRŐL, VALAMINT AZ ÜZEM VEZETÉSÉNEK SZERVEZÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A súlyos balesetEK MEGELŐZÉSÉRE

 

Ahhoz, hogy az üzemeltető megvalósítsa a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó irányelveit, valamint működtesse a biztonsági irányítási rendszert, a következő elemeket kell számításba vennie. A 7. cikkben említett dokumentumban meghatározott követelményeknek arányban kell állniuk az üzemben fennálló súlyos baleseti veszélyekkel:

(a)     a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó irányelveket írásba kell foglalni, és a dokumentumnak tartalmaznia kell az üzemeltető általános célkitűzéseit, valamint intézkedési elveit a súlyos balesetek veszélyének szabályozására vonatkozóan;

(b)     a biztonsági irányítási rendszernek tartalmaznia kell az általános vezetési rendszernek azt a részét, amely magába foglalja a szervezeti felépítést, a felelősségi köröket, az üzemi gyakorlatot, eljárásokat, folyamatokat és erőforrásokat a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó irányelvek kidolgozására és megvalósítására;

(c)     a következő szempontokat kell figyelembe venni a biztonsági irányítási rendszerben:

(i)         szervezés és személyzet – a súlyos balesetek kezelésébe bevont személyzet szerepe és felelőssége, a szervezet minden szintjén. Az ilyen személyzet kiképzési igényeinek a meghatározása, valamint az így meghatározott képzés végrehajtása. Az alkalmazottak, és adott esetben az alvállalkozók bevonása;

(ii)       a súlyos veszélyek meghatározása és értékelése – eljárások kidolgozása és megvalósítása a normális és a rendellenes működésből eredő főbb veszélyek módszeres meghatározása, valamint azok valószínűségének és súlyosságának az értékelése;

(iii)      az üzemeltetés ellenőrzése – eljárások és utasítások kidolgozása és végrehajtása a telep, a technológiai folyamatok és a készülékek biztonságos üzemeltetésére, beleértve a karbantartást is, valamint az időszakos leállások biztonságos elvégzésére;

(iv)     változások kezelése – eljárások kidolgozása és végrehajtása létesítmények módosításának tervezésére, vagy új létesítmények, technológiák vagy tárolóhelyek ill. tárolóeszközök kialakítására;

(v)       védelmi tervezés – eljárások kidolgozása és végrehajtása az előrelátható veszélyhelyzetek meghatározására módszeres elemzéssel, valamint az ilyen veszélyhelyzetek kezelésére szolgáló védelmi tervek készítésére, kipróbálására és felülvizsgálatára;

(vi)     monitoring rendszerek – eljárások kidolgozása és végrehajtása annak folyamatos ellenőrzésére, hogy az üzemeltető által a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó irányelvekben kitűzött célok és a biztonsági irányítási rendszer megvalósul-e; ellenkező esetben eljárási rend kidolgozása a vizsgálatra, valamint javító intézkedések megtétele. Az eljárásoknak tartalmazniuk kell az üzemeltető rendszerét a súlyos balesetek, vagy ‘majdnem-balesetek’ jelentésére, különösen olyan esetekben, amikor a megelőző intézkedések elmulasztásáról van szó, valamint azok vizsgálatát és követését a levont tanulságok alapján;

(vii)    audit és felülvizsgálat – eljárások kidolgozása és végrehajtása a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó irányelvek, valamint a biztonsági irányítási rendszer hatékonyságának és alkalmasságának időszakos, módszeres értékelésére; az irányelvek és az irányítási rendszer dokumentált értékelése, és az értékelésnek a felső vezetés végezte korszerűsítése.

4. MELLÉKLET

 

A 11. CIKKBEN ELŐÍRT VÉDELMI TERVBE FELVEENDŐ ADATOK ÉS INFORMÁCIÓ

 

1.    Belső védelmi tervek

(a)     Azoknak a személyeknek a neve és beosztása, akik jogosultak a védelmi eljárások bevezetésére, és annak a személynek a neve és beosztása, aki felelős a helyszíni kárelhárításért és annak koordinálásáért.

(b)     Azoknak a személyeknek a neve és beosztása, akik kapcsolatot tartanak a külső védelmi tervért felelős hatósággal.

(c)     Olyan előrelátható feltételekre, vagy eseményekre, amelyek jelentősek lehetnek súlyos balesetek előidézésében, annak az intézkedésnek a leírása, amelyet meg kell tenni a feltételek vagy események kézben tartására, és azok következményeinek a korlátozására, beleértve a rendelkezésre álló biztonsági felszerelés és erőforrások leírását is.

(d)     Intézkedés a helyszínen tartózkodó személyek kockázatának a korlátozására, beleértve a figyelmeztetés módját, valamint azt, hogy hogyan kell a személyeknek eljárniuk, ha a figyelmeztetést észlelik.

(e)     Intézkedés arra, hogy a balesetről a külső védelmi terv életbeléptetéséért felelős hatóság időben értesüljön, annak az információnak a jellege, amelyet az első figyelmeztetésnek tartalmaznia kell, valamint intézkedés a részletesebb tájékoztatás megadásáról, ha az rendelkezésre áll.

(f)      Intézkedés a szolgálatban lévő személyzet oktatására a tennivalókra, és ahol szükséges, ennek a koordinálása a telephelyen kívüli szolgálatokkal.

(g)     Intézkedés a segítségnyújtásra a helyszínen kívüli kárelhárító tevékenységnél.

 

2.    Külső védelmi tervek

(a)     Azoknak a személyeknek a neve és beosztása, akik jogosultak a védelmi eljárások bevezetésére, és annak a személynek a neve és beosztása, aki felelős a helyszínen kívüli kárelhárításért és annak koordinálásáért.

(b)     Intézkedés a váratlan események kellő időben való jelzésére, a riasztási és segélyhívási eljárásokra.

(c)     Intézkedés a külső védelmi terv végrehajtásához szükséges erőforrások koordinálására.

(d)     Intézkedés a segítségnyújtásra a helyszíni kárelhárító tevékenységnél.

(e)     Intézkedés a helyszínen kívüli kárelhárításra.

(f)      Intézkedés arra, hogy a lakosság szakszerű tájékoztatást kapjon a balesetről, és a követendő magatartásról.

(g)     Intézkedés a többi tagállam védelmi- ill. segélyszolgálatainak a tájékoztatására olyan súlyos baleset esetén, amelynek következményei a határokon átterjedhetnek.

 

5. MELLÉKLET

 

A LAKOSSÁGNAK ADANDÓ TÁJÉKOZTATÓ ADATOK A 13. CIKK (1) BEKEZDÉSE SZERINT

 

1.     Az üzemeltető neve és az üzem címe.

2.     A tájékoztatást adó személy neve és beosztása.

3.     Annak megerősítése, hogy az üzem a jelen irányelvet végrehajtó jogszabályi és/vagy közigazgatási rendelkezések hatálya alá tartozik, és a 6. cikk (3) bekezdésében meghatározott értesítéseket, vagy a 9. cikk (1) bekezdésében meghatározott biztonsági jelentést elküldték az illetékes hatóságnak.

4.     Az üzemben végzett tevékenység vagy tevékenységek közérthető magyarázata.

5.     Az üzemben meglévő olyan anyagok és készítmények közismert megnevezése, vagy az 1. Melléklet 2. részében felsorolt veszélyes anyagok esetében a gyűjtőneve vagy a veszélyességi osztálya, amelyek súlyos baleset előidézői lehetnek, a fő veszélyességi jellemzőik megjelölésével.

6.     Általános tájékoztatás a súlyos baleseti veszélyek jellegéről, beleértve azok lehetséges hatásait a lakosságra és a természetre.

7.     Megfelelő tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy hogyan figyelmeztetik és tájékoztatják az érintett lakosságot súlyos baleset esetén.

8.     Megfelelő tájékoztatás arról, hogy mit kell tennie az érintett lakosságnak, és milyen magatartást kell követniük súlyos baleset esetén.

9.     Annak megerősítése, hogy az üzemeltetőnek megfelelő intézkedéseket kell tennie a helyszínen, különösen a védelmi- ill. segélyszolgálatokkal együtt súlyos balesetek esetén, és a balesetek hatásainak minimálisra csökkentése érdekében.

10.  Utalás a külső védelmi tervre, amelynek figyelembe kell vennie a baleset minden hatását a telephelyen kívül. Ennek tartalmaznia kell tanácsot a védelmi- ill. segélyszolgálatok útmutatásainak vagy kéréseinek a teljesítésére baleset idején.

11.  Részletes adatok arra vonatkozóan, hogy a tárgyra vonatkozó további információ hol kapható, figyelembe véve az ország jogszabályaiban meghatározott bizalmassági követelményeket.

 

6. MELLÉKLET

 

A BIZOTTSÁG RÉSZÉRE A 15. CIKK (1) BEKEZDÉS ÉRTELMÉBEN KÜLDENDŐ BALESETI ÉRTESÍTÉS KRITÉRIUMAI

 

I.                Az 1. pontban meghatározott, vagy a 2., 3., 4. és 5. pontban leírt legalább egyik következménnyel járó balesetről értesíteni kell a bizottságot.

1.              A balesetben hatást kifejtő anyagok

Veszélyes anyag minden égése, robbanása vagy véletlen kiömlése, ha annak mennyisége az 1. Melléklet 3. oszlopában meghatározott küszöbmennyiségnek legalább 5%-a.

2.              Személyi sérülés, vagyoni kár

Olyan baleset, amelyben veszélyes anyag közvetlenül hatást fejt ki, és az alábbiak közül valamelyik eseményt előidézi:

– haláleset;

– hat személy az üzem területén belül úgy sérült meg, hogy 24 órát meghaladó kórházi ellátásra szorult;

– egy személy az üzem területén kívül úgy sérült meg, hogy 24 órát meghaladó kórházi ellátásra szorult;

– az üzem területén kívül egy vagy több lakóház károsodása, és lakhatatlanná válása a baleset eredményeképpen;

– emberek kimenekítésére vagy két órát meghaladó elzárkóztatására volt szükség (az elzárkóztatott személyek száma x az elzárkóztatás időtartama órában); az érték legalább 500;

– ivóvízellátás, elektromos áram, gáz- vagy távbeszélő szolgáltatás két órát meghaladó időtartamú szünetelése (személy x óra); az érték legalább 1000.

3.              A természeti környezet azonnali károsodása

– a szárazföldi élőhelyek végleges vagy tartós károsodása:

– 0,5 ha vagy ennél nagyobb területű környezet- vagy természetvédelem szempontjából fontos élőhelyek;

– 10 ha vagy ennél nagyobb területű élőhelyek, beleértve a mezőgazdasági művelés alatt álló területeket is;

– a felszíni vizek számottevő vagy tartós károsodása:

– 10 km-t meghaladó hosszúságú folyó vagy csatorna;

– 1 ha vagy ennél nagyobb területű tó vagy víztározó;

– 2 ha vagy ennél nagyobb területű folyódelta;

– 2 ha vagy ennél nagyobb területű tengeri partszakasz, vagy nyílt tenger;

– vízvezető rétegek vagy felszín alatti vizek számottevő károsodása ^(*)

– 1 ha vagy ennél nagyobb területen.

4.              Anyagi kár

– az üzemben bekövetkezett anyagi kár legalább 2 millió ECU értékben;

– az üzem területén kívül bekövetkezett anyagi kár legalább a 0,5 millió ECU értékben;

5.              Károkozás az államhatáron túl

Bármilyen baleset, amelyben veszélyes anyag közvetlenül hatást fejt ki, és az érintett tagállam határain túlmenő hatást idéz elő.

II.              Az olyan baleseteket, vagy ‘majdnem-baleseteket’, amelyeket a tagállamok műszakilag különösen fontosnak tekintenek a súlyos balesetek megelőzéséhez és következményeik korlátozásához, és amelyekre nézve nem teljesülnek a fenti mennyiségi kritériumok, be kell jelenteni a Bizottságnak.